Tudástár

Sok páciens azért kér endokrinológiai kivizsgálást, mert fáradtabb lett, nehezebben fogy, étkezés után álmosnak érzi magát, vagy egy laboreredményében magasabb vércukor- vagy inzulinértéket találtak. Ezek a jelek felvethetik a cukoranyagcsere eltérését, de önmagukban nem bizonyítanak inzulinrezisztenciát vagy prediabéteszt. A kivizsgálás célja ezért nem az inzulinrezisztencia megállapítása, hanem annak tisztázása, hogy valóban fennáll-e anyagcserezavar, mekkora a későbbi cukorbetegség kockázata, és milyen következő lépés indokolt.

Mi történik inzulinrezisztencia esetén?

Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely segíti, hogy a vérben lévő glükóz bejusson a sejtekbe, és ott energiaként hasznosuljon. Inzulinrezisztencia esetén elsősorban az izmok, a zsírszövet és a máj sejtjei reagálnak csökkent mértékben az inzulin hatására.

A szervezet ezt egy ideig fokozott inzulintermeléssel képes ellensúlyozni. Emiatt előfordulhat, hogy a vércukorszint még nem mutat eltérést, az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához azonban már egyre több inzulin szükséges.

Ez az állapot nem mindenkinél halad tovább. Az anyagcsere alakulását a genetikai hajlam, a testsúly, a hasi zsírszövet mennyisége, a fizikai aktivitás, az életkor, az alvás, bizonyos hormonális betegségek és más kockázati tényezők együttesen befolyásolják.

Mikor beszélünk prediabéteszről?

Prediabétesz esetén a vércukorszint már magasabb a normálisnál, de még nem éri el a cukorbetegség diagnózisához szükséges értékeket. Ez egy figyelmeztető állapot, amely jelzi, hogy a szervezet cukoranyagcseréje már nem működik teljesen megfelelően.

A prediabétesz többféle formában jelentkezhet. Előfordulhat emelkedett éhomi vércukorszint, csökkent glükóztolerancia vagy emelkedett HbA1c-érték, amely az elmúlt 2–3 hónap átlagos vércukorszintjéről ad információt. Mivel ezek a vizsgálatok a cukoranyagcsere különböző működési területeit értékelik, nem minden esetben mutatnak egyszerre eltérést. Előfordulhat, hogy csak az egyik vizsgálat eredménye kóros, miközben a többi még a normál tartományban van.

A prediabétesz tehát nem egyszerűen „erősebb inzulinrezisztencia", hanem laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározható cukoranyagcsere-zavar. Fontos figyelmeztető állapot, mert növelheti a 2-es típusú cukorbetegség és más szív-érrendszeri, illetve anyagcsere-betegségek későbbi kockázatát. Ugyanakkor időben felismerve a folyamat gyakran kedvezően befolyásolható.

Milyen tünetek esetén érdemes gondolni rá?

Az inzulinrezisztencia és a prediabétesz hosszú ideig teljesen tünetmentes lehet. Ezért az eltérés sokszor egy rutin laborvizsgálat, munkahelyi szűrés vagy más panasz miatt végzett kivizsgálás során derül ki.

A fáradtság, az étkezés utáni álmosság, az édességkívánás, a gyakori éhségérzet vagy a fogyási nehézség nem specifikus tünet. Pajzsmirigybetegség, vérszegénység, alváshiány, tartós stressz és számos más állapot is okozhat hasonló panaszokat.

A cukoranyagcsere vizsgálata különösen indokolt lehet, ha a tünetek mellett az alábbiak közül egy vagy több is fennáll:

• hasi típusú túlsúly vagy elhízás;
• 2-es típusú cukorbetegség a közeli családban;
• magas vérnyomás;
• magas triglicerid- vagy alacsony HDL-koleszterin-szint;
• zsírmáj;
• policisztás petefészek szindróma (PCOS), új nevén poliendokrin metabolikus szindróma (PMOS)
• korábbi terhességi cukorbetegség;
• kevés testmozgás;
• korábban mért emelkedett éhomi vércukor vagy HbA1c.

A szakmai ajánlások szerint a szűrést mérlegelni kell bármely életkorú felnőttnél, akinél túlsúly vagy elhízás mellett egy vagy több kockázati tényező áll fenn, minden más esetben pedig legkésőbb 35 éves kortól kell elkezdeni. Negatív eredmény esetén az ismétlés legalább háromévente ajánlott.

Mikor szükséges mielőbbi orvosi vizsgálat?

Fokozott szomjúság, szokatlanul gyakori vizeletürítés, homályos látás, visszatérő fertőzések vagy nem szándékos fogyás esetén nem célszerű kizárólag inzulinrezisztenciára gondolni. Ezek a panaszok már jelentősebb vércukor-emelkedéssel is összefügghetnek, ezért mielőbbi vércukorvizsgálat és orvosi értékelés indokolt.

Sürgős ellátás válhat szükségessé, ha az erős szomjúsághoz, gyakori vizeletürítéshez hányinger, hányás, hasi fájdalom, kiszáradás, nehézlégzés, zavartság vagy jelentős általános rosszullét társul.

Hogyan történik a kivizsgálás?

A kivizsgálás első lépése általában a korábbi laboreredmények, a panaszok, a családi előzmények, a testsúlyváltozás, a gyógyszerek és az életmódbeli tényezők áttekintése. Az orvos ennek alapján dönt arról, hogy mely vizsgálatok szükségesek.

A cukoranyagcsere megítélésére leggyakrabban az alábbi vizsgálatok használhatók:

• éhomi vércukor;
• HbA1c, amely az elmúlt 2–3 hónap átlagos vércukorszintjéről ad képet;
• indokolt esetben 75 gramm glükózzal végzett cukorterhelés, vagyis OGTT;
• szükség szerint vérzsírok, májfunkció, pajzsmirigyértékek és további hormonális vizsgálatok.

Az éhomi vércukor, a HbA1c és a terheléses vércukorvizsgálat egyaránt alkalmas lehet a prediabétesz felismerésére, de nem pontosan ugyanazt mutatják. Emiatt előfordulhat, hogy az egyik eredmény még normális, miközben egy másik már eltérést jelez.

Az inzulinérték vagy az úgynevezett HOMA-index önmagában nem elegendő a prediabétesz vagy a cukorbetegség diagnózisához. Az eredményeket a vércukorértékekkel, a panaszokkal és a teljes anyagcsere-kockázattal együtt kell értékelni.

Mit vigyek magammal az endokrinológiai vizsgálatra?

A szakorvosi konzultáció akkor a leghasznosabb, ha a páciens magával hozza:

• korábbi éhomi vércukor-, inzulin- és HbA1c-eredményeit;
• a cukorterhelés teljes leletét, ha már történt OGTT;
• vérzsír-, májfunkció- és pajzsmirigyeredményeit;
• korábbi terhességi cukorbetegség dokumentációját;
• az aktuálisan szedett gyógyszerek és étrend-kiegészítők listáját;
• rövid feljegyzést a testsúly változásáról és a panaszok kezdetéről.

Nem feltétlenül szükséges saját kezdeményezésre minden lehetséges laborvizsgálatot előre elvégeztetni. Egy rosszul megválasztott vagy nem megfelelően előkészített vizsgálat félrevezető eredményhez és felesleges ismétléshez vezethet.

Mit lehet tenni, ha eltérés igazolódik?

A prediabétesz nem jelenti azt, hogy a cukorbetegség kialakulása elkerülhetetlen. A következő lépés az egyéni kockázattól, a laboreredményektől, a testsúlytól, a társbetegségektől és az élethelyzettől függ.

A kezelés alapja rendszerint a hosszú távon fenntartható életmódváltoztatás: a rendszeres testmozgás, a személyre szabott táplálkozás, a megfelelő alvás és túlsúly esetén a fokozatos testsúlycsökkentés. Nem minden páciensnek ugyanarra a diétára van szüksége, és nem indokolt automatikusan minden szénhidrát elhagyása.

Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is felmerülhet. Erről nem kizárólag egy inzulinérték alapján, hanem a teljes klinikai kép ismeretében lehet dönteni. Prediabétesz esetén rendszeres kontroll szükséges; a szakmai ajánlások legalább évenkénti cukoranyagcsere-ellenőrzést javasolnak.

Mi lehet a következő megfelelő lépés?

Ha egyetlen inzulinértéke magasabb lett, de a vércukorértékei rendben vannak, az eredmény önmagában még nem feltétlenül jelent kezelendő betegséget. Első lépésként érdemes a leletet a panaszokkal és a további kockázati tényezőkkel együtt értékelni.

Ha az éhomi vércukor, a HbA1c vagy a cukorterhelés eredménye eltérést mutat, már célzott cukoranyagcsere-kivizsgálás szükséges. Amennyiben ehhez testsúlyváltozás, pajzsmirigypanasz, PCOS (új nevén PMOS), menstruációs zavar vagy más hormonális tünet is társul, endokrinológiai konzultáció segíthet a lehetséges összefüggések tisztázásában.

A Praxis Dr. Zénó pécsi endokrinológiai szakrendelésén az inzulinrezisztencia, a prediabétesz, a pajzsmirigybetegségek és más hormonális-anyagcsere eltérések komplex értékelésére van lehetőség. Dr. Szekeres-Csiki Katalin belgyógyász, endokrinológus és diabetológus szakorvos rendelése Pécs belvárosában, a Porta Pátria épületében, a 7621 Pécs, Rákóczi út 3. alatt érhető el.

A cél nem csupán annak eldöntése, hogy nevezhető-e az állapot inzulinrezisztenciának vagy prediabétesznek, hanem annak meghatározása, hogy szükséges-e kezelés, kontroll vagy további vizsgálat, és hogyan csökkenthető személyre szabottan a későbbi cukorbetegség kockázata.